Menny
(1989; 4oldal)
Egy mennyei elképzelés
Vallásosak ne vegyék túl komolyan. Tulajdonképpen más se 🙂
Utolsó verzió: 2020.05.14
Reagálás, hozzászólás
Menny
– Hello haver! Mi van, te is bekrepáltál? Hi-hi-hi – fojtott vihogása leginkább csukott szájas nyerítéshez hasonlítható, miközben libacombcafatok lógtak ki a szájából nagy zabálása következtében. – Légy üdvözölve! … Vagy inkább üdvözülve. Hi-hi-hi.
– Mi ez? A Mennyország?
– Nem hiszem, mert akkor én nem itt lennék, hi-hi-hi, de valami olyasmi.
– Itt vannak libák is?
– A nőkre gondolsz, hi-hi-hi? Hát persze!
– Nem! Arra gondolok, amit magadba tömsz.
– Ja! Azt nem tudom, még nem láttam. Ezt a combot is csak megkívántam, és már itt is volt.
– Neked kell fogadnod az új jövevényeket?
– Itt semmit se kell! Csak én vagyok az egyetlen, akit érdekelnek.
– Miért?
– Várok valakit. Valakit, aki nem olyan elégedett, tunya, semmittevő, mint a többiek. Akiben van egy kis „élet”. Hülye kívánság, mi? Hi-hi-hi.
– Hát itt tényleg elég furcsán hangzik, de azt hiszem értem, mire gondolsz.
– Ennek örülök. Ha javasolhatom, menj, és nézz körül, milyen alakok vannak itt. Aztán, ha úgy érzed, hogy szükséged van a társaságomra, keress meg.
– Vannak itt érdekes emberek?
– Hát az emberek szó egy kicsit sántít, hi-hi-hi, de érdekes figurák vannak. Például ott van az a volt katolikus pap, tanulmányozásra érdemes. Kezdd vele!
*
– Adjon Isten!
– Az bizony megadott mindent. Most már. Úgy-e, Testvérem, érdemes volt a földi életben szenvedni?
– Éppenséggel én nem sokat szenvedtem, és hogy érdemes volt-e, azt sem tudom, még csak most érkeztem.
– Egy pillanatig se kételkedj! Ez itt maga a tökély! Az Igazi, Örökkévaló Tökéletes.
– Örökkévaló?!?
– Bizony, Testvérem, elnyertük az örökkévaló békét és nyugalmat.
– Nekem ez inkább büntetésnek tűnik.
– Mit motyogsz, Testvérem?
– Csak azt, hogy tényleg megérte… De mi van azzal, aki nem szenvedett eleget?
– Nézd meg azt a szerencsétlent! Láthatóan rosszul érzi magát. Neki valami bűne lehetett, büntetésként valami belülről emészti.
– Nem kérdezted, mi baja?
– Nem érdekel. Biztos vagyok benne, hogy nem úgy élt a földön, ahogy Isten parancsolta.
– Jut eszembe, találkoztál már Istennel?
– Mit képzelsz!?! – gyors keresztvetés – Eredj, még sok mindent meg kell ismerned!
*
– Hello! Te miért szenvedsz?
– Azért, mert nem szenvedek.
– ?? Hogy??
– Mindent megkapok, amit akarok. Olyannyira, hogy már nem is akarok semmit. Nem tudok vágyakozni! Érted?
– Nem egészen.
– Nincs szükségem semmire. Nem kell semmit sem tennem, csak lenni.
– Nők?
– Látom, új vagy. Szerinted szükség van itt szaporodásra?
– Természetesen nem, de hát nem csak erről van szó!
– Az, hogy mi mellesleg élveztük a dolgot, csak a fajfenntartást szolgálta. Itt ilyen nincs. Megvalósult a tökéletes egyenjogúság. Nőknek és férfiaknak egyaránt joguk van a semmi élvezetére.
– És az evés?
– Nincs semmilyen anyagcsere!
– De… Hiszen… Szóval én találkoztam valakivel, aki zabált.
– Az egy hülye! Semmit nem érez. Egyikünk sem érez semmit. Szerintem csak emlékszik rá, hogy jó volt a földön zabálni. Te is kipróbálhatod, kérhetsz bármit. Ha netalántán vágynál egy palacsintára, akkor sem tudnál eljutni a vágyig, mert addigra megkapnád.
– Tehát, ha jól értem, megkaptuk az Örök Vágynélküliséget. Most ez jó, vagy rossz.
– A többségnek jó, … de én vágyakozni akarok! – őrült üvöltésre váltott: – Vágyakozni akarok!!!
*
– Hello, barátom!
– A barátom szó, és hogy visszajöttél, azt jelenti, hogy nem hiába vártam.
– Valószínű!
– Úgy érzed, van benned „élet”?
– Több, mint a földön! Óriási ötletem van! De előtte van még néhány kérdésem. Miért zabálsz?
– Nosztalgiából, hi-hi-hi. Valóban nem érzek semmit, de egyszerűen tetszik, hogy eszek. Pedig tudom, hogy valamiféle szemfényvesztés, hiszen a sok zabálásnak semmilyen következménye sincs. Hi-hi-hi. Érted, mire gondolok? Hi-hi-hi.
– Tényleg örökkévalóak vagyunk?
– Nem tudom. Rengetegen vagyunk, mindenki mozog, állandóan cserélődnek az arcok körülötted. Nem lehet tudni, hogy megy-e el közülünk valaki, vagy sem.
– Szóval, van egy kis bizonytalanság?
– Nincs! Mindenki meg van róla győződve, hogy örökkévaló.
– Akkor majd mi megingatjuk ezt a hitet!
– Ez tetszik nekem, hi-hi-hi, mire készülsz?
– Vallást alapítunk!
– Pfpfpfhúúúú-ha-ha-ha! – ez már nem az állandó, fojtott kuncogás volt, hanem dörgedelmes, abbahagyhatatlan, kitörő hahotázás. – Micsoda!?! … Ha-ha-ha … Hát ez óriási! … Ha-ha-ha. … Vallás a túlvilágon! Ha-ha-ha. Szenzációs ötlet. Részleteznéd?
– Még nincs konkrét elképzelésem.
– Mit ígérsz nekik?
– Egy újabb Túlvilágot.
– Pfpfpfhúúúú-ha-ha-ha! Ha-ha-ha. … Ez zseniális! … Ha-ha-ha. … Egy Túltúlvilág! Ha-ha-ha. … Nagy játék! Ha-ha-ha. Így aztán nem fogunk unatkozni! Már viszket a nyelvem a szónoklásra! … Te! És mi van, ha igazad van, és tényleg van ilyen?
– Akkor mi is odajutunk!
– És…?
– És…!?
– És… És… ha már ott leszünk, akkor… Ha-ha-ha. … Óriási! Ha-ha-ha. … Mondhatnám: isteni! Ha-ha-ha. Ha-ha-ha. Ha-ha-ha…