Gondolatok – Közhely-gyanús

Nyilván senki nem akar közhelyeket pufogatatni, mégis mindenkinek sikerül. Másoknál könnyű észrevenni, saját gondolatoknál max’ sejteni lehet…

Reagálás, hozzászólás

Egy vén bölcs:
Az évezredek során sorok millióit vetette papírra az Ember. Tanítót, óvót, felvilágosítót, fenyegetőt, dicsőítőt, gondolkodtatót. Bölcsességüket egész életemben szívtam magamba keresve az Életet. Tanultam, elfogadtam, kinyíltam, kinevettem, vitatkoztam, gondolkoztam. Megismertem mikrót-makrót, mélységet-magasságot, magamat-világot, vonzást-taszítást, s lám, megérte!! Mire szakállam s megmaradt hajam hófehér lett, szemem elhomályosult, testem súlyos teher lett fáradt szívemnek s puszta kín tompuló szellememnek, bizony addigra értettem meg az Életet.
Hasznosítani már se időm, se erőm. Ezért elmondom nektek: azzal a mérhetetlen tudással, tapasztalattal, bölcsességgel, összefüggéssel, látással, mit eddig magamba olvastam, megkaptam azt a csodát, mely már egyszer a birtokomban volt. Gyermekkoromban.
Hallgassatok arra a bennetek mélyen megbújó kisgyermekre. Hallgassatok rá, s nem fogtok sírni elherdált életetekre visszanézve.